Ma a Han folyó egyik híres hídjánál a Banpo-nál voltunk. Ismét csatlakozott hozzánk pár magyar (Mónika, Éva) és jött pár filippínó is Mónika oldaláról. Úgy tűnik nehéz lesz szétrobbantani ezt a magyar bagázst.
Magyarországon egyébként nem értettem, hogy a koreai diákok miért klikkesednek. Oda egyébként nehéz bekerülni, ráadásul nekik sem jobb, mert visszaveti a természetes környezetben való nyelvtanulás. Legalábbis nekem ez jött, le mert habár van aki egy év után nagyon jól beszél magyarul, azért találkoztam már olyannal is, aki nagyon nem…
A hídhoz körülbelül 9 óra tájékában értünk és az 1982-ben átadott közel 1,5 km-es híd nem nagyon akart “működni”. A híd kuriózuma ugyanis az úgynevezett “Holdfény szivárvány szökőkút”. Ez is egy olyan dolog, amit látnia kell annak, aki Szöulba látogat. A 10 ezer LED fénnyel megvilágított vízszintes irányú szökőkút (amelynek vízsugarai egyébként mozognak) , amely percenként 190 tonna vizet mozgat meg, be is került a Guinness Rekordok Könyvébe.
De nem volt ez mindig így, mert a híd csak 2009-ben lett felszerelve ezzel a turistacsalogató csodával, melynek érdekessége még az is, hogy közvetlenül a folyóból szívja fel és juttatja vissza a vizet. Aki Szöulban jár ne hagyja ki!
